A kiállításról

A Genfi Néprajzi múzeum(MEG)alapötlete nyomán
a Néprajzi Múzeum és az Artemisszió Alapítvány közös kiállítása

Kultúrák és hajóvonták találkozása a Kossuth térnél: szabad?

A XXI. század nagy kihívásai közé tartozik a kulturális sokszínűség megélése. A globalizáció által felgyorsított migrációs folyamatok eredménye, hogy a Más- kultúra már nem messzi tájak és olvasmányélményeink különlegessége, hanem köztünk élő és mozgó emberek „hozománya”, természetes közege. Ennek szellemében nyilvánította a 2008-as évet a Kultúrák Közötti Párbeszéd Évének az Európai Unió. A Másik című kiállítás ennek az évadnak az egyik kiemelt eseménye, ami a tolerancia, sokféleség, együttélés témakörén belül elsősorban a szemléletmód-váltás és a sztereotípiák felülbírálásának fontosságát emeli ki.

A kultúrák sokféleségének felfedezése, és megtapasztalása az idők folyamán mindig is magában hordozta a konfliktusok lehetőségét. A Másikkal való találkozás gyakran feszültségekkel, félreértésekkel terhelt, ez egyetemes jelenségként tapasztalható. A kiállítás sajátosan európai szempontból mutatja meg, mi történt/történhet egy-egy ilyen találkozás során, milyen tévutak és lehetőségek állnak előttünk.
Alapvetően minden ember a saját kultúrája szemszögéből ítéli meg az „idegent”, még sem szükségszerű hogy annak megvetésével, lenézésével, szélsőséges esetben kiirtásával végződjön a különböző kultúrák találkozása.
A kiállítás üzenete, hogy felül kell vizsgálnunk régi meggyőződéseinket, és le kell vetkőzni az előítéleteket. Fontos, hogy érdeklődéssel és nyitottan forduljunk a Másik ember és kultúra felé, hogy megismerhessük, milyen valójában.
A kiállítás hét állomásán végigérve a látogató nem csak a különböző kultúrákat ismerheti meg, hanem képet kaphat, hogy a történelem során hogyan viszonyult az európai ember a „különbözőséghez”, és nem utolsó sorban milyennek tűnik az általunk etalonnak tartott kultúra külső szemlélő számára.

Útközben komoly kérdésekkel kell szembesülnünk:
Miért tartjuk gyakran a Más-t barbárnak, primitívnek, alsóbbrendűnek, és hogyan támasztjuk ezt alá?
Milyen út vezetett ahhoz, hogy a tudomány egy végzetes eszme, a rasszizmus megalapozójává vált?
Hogyan segítet/segíthet az etnológia, és a kulturális antropológia túllépni az előítéleteken?
Mennyiben Más saját kultúránk, szokásaink?
Lehetünk mi magunk is Más-ok?

A kiállítás koncepcióját és legértékesebb tárgyait a genfi Néprajzi Múzeumtól kölcsönözzük, az anyagot Magyarország és a régió sajátságaihoz, sajátos etnikai-, kulturális adottságaihoz és kihívásaihoz alakítjuk.

A genfi kiállítás tárgyi anyaga – mindennapi használati eszközök és kultikus tárgyak – kiegészülnek a budapesti Néprajzi Múzeum afrikai, amerikai, ázsiai és óceániai gyűjteményeinek kiemelkedő darabjaival is.

A kiállításhoz hozzájárult ugyanakkor több, mint harminc magyar közintézmény és magánszemély.

Magyarország -már csak földrajzi elhelyezkedésénél fogva is- történelme során mindig is különböző kultúrák találkozópontja, és olvasztótégelye volt. Ez a különleges helyzet már régóta szül konfliktusokat és hatalmas eredményeket egyaránt. Egy olyan területen, ahol viszonylag kis földrajzi területen- régióban ilyen sok nemzetiség és kultúra találkozik, és sajnos egyre gyakoribbak a türelmetlenségből és előítéletekből fakadó konfliktusok, fontos megtanuljuk végre: Az elzárkózás nem vezet sehová, a kultúrák sokfélesége, s közöttük zajló kommunikáció elősegíti a kölcsönös megértést, és végső soron az együttélést.

Minden morális mondanivalója mellett szándékaink szerint a kiállítás gazdag - néprajzi tárgyakból, eredeti korabeli dokumentumokból és kortárs művészeti tárgyakból álló - anyagával nem csak bőséges információt nyújt a látogatónak, de közben szórakoztat is.