Virtuális Séta

A kiállításban feldolgozott témák:
( A virtuális séta képeit(kivéve a 2a, és a 4c képet) Sarnyai Krisztina készítette. Minden jog fenntartva.)

1. A sokszínűség botránya
   A kultúrák sokszínűsége az emberiséggel egyidős, és mitológiánk szerves része. A Biblia a Bábel tornyának történetén keresztül az isteni beavatkozás eredményeként mutatja be a nyelvek összezavarodását és az emberiség szétszéledését a Földön.  Isten (YHWH), amikor meglátja, hogy az emberek közös erővel égig érő tornyot építenek, úgy dönt, véget vet kísérletüknek, és összezavarja nyelvüket, hogy ne érthessék meg többé egymást. A babel (vagy bavel) szó héberül ’zűrzavar’-t jelent. Ekképpen a kiállítás egy befejezetlen, ingó toronyban kezdődik.
   

    

2. Mi, egyedüli emberek
   „Az emberiség határát a törzs, a nyelvi csoport vagy néhány esetben a falu határánál húzták meg, s ezért sok ún. primitív nép a mai napig is csak önmagát nevezi »embernek« (esetleg – bár ez sem kevésbé bántó – »jónak«, »kiválónak«), és ezzel burkoltan azt tudatja, hogy a többi törzsnek, csoportnak vagy falunak nincsenek emberi erényei, sőt emberi természete sincs, valamint hogy ezek tagjai legjobb esetben is csak »rosszak«, »gonoszak«, »két lábon járó majmok« vagy »undorító tetvek«.” (Lévi-Strauss 1999:20.)
   
    
3. Mindenki etnocentrikus!
   Az etnocentrizmus azt a beállítódásunkat jelenti, amely szerint csak mi tudunk helyesen öltözködni és enni, gondot fordítani magunkra, csakis a mi kezünkben van a tudás, az igazság, a valódi erkölcs és a civilizált szokások.
   Az etnocentrizmus ugyanakkor nem a nyugatiak sajátja. Az idegenek szintúgy rosszallást vagy visszautasítást tanúsítanak bizonyos gyakorlatainkkal szemben. A társadalmunkat, az életmódunkat vagy a szokásainkat érintő szemléletüket beszámolóikból vett illusztrációkon keresztül mutatjuk be. Önmagunk felfedezése a Másik szemével ugyanolyan megdöbbentő, mint amilyen mulatságos is lehet; erről  tanúskodnak a külföldiek magyarokkal kapcsolatos megfigyeléseit rögzítő idézetek.
   
    
4. A Másik mint szörny?
   Az információ és a távoli tájakon élő emberekkel való közvetlen érintkezés hiánya miatt az európai képzeletvilág legendás történetekből és előítéletekből táplálkozott, vagy éppen olyan felkavaró tényekből, mint amilyenek a természet rendellenességei. Ebből adódóan a Másik mindenféle fantazmagória tárgya lett. A szörny a Másik félreismeréséből, az őt körülvevő rejtélyből és a feltámadó félelemből születik, mint azt a nyomasztó alakokat előhívó, különös és sötét erdő hangulata sugallja.
   Emellett a Másik – mint a képzelet szüleménye – tájaink néprajzának is része. A busóálarcok vagy az alpokbeli hagyományokból született maszkok, a gyermekkorunk meséiben megjelenő emberevő óriások vagy éppen Frankenstein és Drakula alakjához fűződő népszerű történetek mára mind a moziipar teremtményeivé váltak.
    
    
5. A Másik mint hitetlen?
   „Néhány évvel Amerika felfedezése után, miközben a spanyolok vizsgálóbizottságot küldtek a Nagy-Antillákra annak megállapítására, hogy van-e lelkük a bennszülötteknek, a szigetlakók fehér foglyaikat vízbe fojtották és módszeresen megfigyelésnek vetették alá őket azt kiderítendő, hogy vajon az ő testük is oszlásnak indul-e. Ha nem tekintjük embernek azokat, akiket a »legvadabbak, legbarbárabbak« csoportjába soroltunk, ezzel csupán ez utóbbi csoportnak az egyik legjellemzőbb szemléletmódját vesszük át.” (Lévi-Strauss 1999:20–21.)
    
    
6. .Az Indián ma
   A hódítás kegyetlensége és a behurcolt betegségek ellenére az indiánok mégsem tűntek el. A legtöbb dél-amerikai ország lakossága őrzi az indián örökséget, és a nemzeti kultúráknak is fontos részét alkotják az indián elemek. Sokan büszkén ismerik fel indián eredetüket, a művészek szívesen választják témának az indiánok figuráját, és vezető politikusok is előszeretettel hivatkoznak indián gyökereikre. Az indiánnak mint a szélsôséges, legalább annyira vonzó, mint amilyen aggasztó másság képviselôjének alakja túlélte a hódítások korát. Megjelent, és jóformán a helyi kultúra részévé vált még az olyan távoli és Amerika meghódításában igen kevéssé érintett tájakon is, mint amilyen Közép-Európa.
    
   
   
7. A Másik mint állat?
   A fizikai antropológia megjelenésével a Másik megközelítése olyannyira ésszerűvé válik, hogy külön tudományos szakággá fejlődik. A tudósok az emberi lényeket külső megjelenésük és anatómiai felépítésük szerint kezdik összehasonlítani és osztályozni, és a társadalmi szervezettségük fokával vagy éppen technikai fejlettségük szintjével hozzák ezeket összefüggésbe. Egyes népeket a főemlősökhöz és a majmokhoz hasonlítanak, miközben az európai fehér ember a tökéletesség mintaképévé lép elő.
    
    
8. A Másik mint primitív?
   A Másik egyfajta szimbolikus kizsákmányolási formája a szexuális vágy tárgyaként való szemléltetése. Minél távolibbnak és elérhetetlenebbnek tűnik fel a vágy tárgya, annál kívánatosabb. Az egzotikus másság keresése kapcsolja össze a szokatlan idomokkal és méretekkel megáldott, a 19. század elején Angliában és Párizsban pénzért közszemlére tett „Hottentotta Vénuszt”, a száz évvel később körülrajongott táncosnőt, a „Fekete Vénuszt”, a keleti háremek odaliszkjainak ábrázolását és a csábító cigánylányt, akinek alakját számos klasszikus magyar filmből ismerhetjük.
    
    
9. A leírható Másik?
   „Egy adott kultúra tagja csak akkor érezhet hálát és tiszteletet más kultúrák iránt, ha meggyőződésévé válik, hogy saját kultúrája számtalan módon különbözik másokétól – még akkor is, ha ennek a különbségnek a lényegét nem látja át, vagy még legjobb szándéka ellenére is csak tökéletlen ismereteket szerez róla.” (Lévi-Strauss 1999:73.)

   Az itt bemutatott etnológiai és antropológiai szakirodalomból vett nyolc etnográfiai szöveg a maga módján mind egy, az adott kultúrában értelmet, értéket és identitást alkotó szokásrendre, rítusra vagy mitológiai történetre támaszkodik.
    
    

10. A velünk élő Másik?
    A vándorlási hullámok növekedése és a világ különböző régiói közötti átjárhatóság napjainkban a társadalmak nagyobb áteresztőképességét eredményezi. Több teret enged az interakcióknak, a keveredéseknek és a multikulturalizmusnak. A Másik már nem a világ egy elszigetelt részén, távoli országban él, hanem közöttünk: szomszédunk, kollégánk, társunk, partnerünk.

    A kiállítás utolsó termében bemutatott rövid dokumentumfilmek hősei újabb és régebbi bevándorlók, akik magukról, az elvándorlásról, a letelepedésről, nehézségeikről, reményeikről beszélnek. A filmek azt is megmutatják, hogyan próbálunk a mindennapokban vitán, párbeszéden vagy önvizsgálaton keresztül megoldást találni azon konkrét nehézségekre, amelyeket a Másikhoz való viszony szül.
    

>>> A teljes galéria megtekintése, egyben <<<